Théseus utódai

Ötödik elemista koromban történelemtanárn¿nk eljátszatott egy jelenetet egyik óráján arról, miként alakult át az athéni királyság arisztokratikus köztársasággá. A király teljhatalommal ült a trónussá kinevezett székben, három arisztokrata hajbókolva biztatta, hogy ossza meg velük számos megterhel¿ (hadvezéri, bírói, f¿papi, stb.) feladatát, hiszen sok ennyi egyetlen embernek. A király hallgatott rájuk, ¿k pedig el¿ször még hajbókoltak (így, királyom, úgy, királyom), ám aztán ráripakodtak: felesleges vagy, királyom! Ezt a történetet már tízéves fejjel is primitívnek, szájbarágósnak és agyonegyszer¿sítettnek éreztem. De tizenhét évnek kellett eltelnie, amíg - immár egy ógörög szakos diploma birtokában - kutatni kezdhettem, hogy mit is lehet err¿l tudni valójában. Hogy számol be Aristotelés(?) Az athéni állam cím¿ m¿vében, mit mondanak a legkülönböz¿bb szerz¿k munkáiban fennmaradt rövid, mondai eredet¿ elbeszélések, és persze mennyire harmonizál mindez a régészet adataival. Ez a könyv lett bel¿le...