J. S. Bach Csellószvitjeinek el¿adásmódja és átírása fagottra

Miért vállalkozik egy fagottos arra, hogy J. S. Bach Csellószvitjeit megszólaltassa hangszerén? Ha mégis így tesz, akkor azt hogyan kivitelezze? Talán közhelyesek ezek a kérdések, de bátran állítom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akiben felmerülnek. A közelmúltig azonban nem születtek fagott-átiratok, helyettük a nem kevés egyéni grafikával tarkított cselló kiadások álltak rendelkezésre. Jelen munkámban azt t¿ztem ki célul, hogy egy fagotton játszó hangszeres olyan átiratot vehessen kézbe ezekb¿l a m¿vekb¿l, amelyben a játékmódra vonatkozóan a lehet¿ legtöbb egyértelm¿ utalást találja a kottaképben. Továbbá arra törekedtem, hogy ezek a megoldások legyenek minél hangszerszer¿bbek, azonban ne rugaszkodjanak el teljesen az eredetileg csellóra elképzelt zenét¿l, és ¿ amennyire ez meghatározható ¿ a rendkívül kreatív barokk el¿adói gyakorlattól sem. Mindezek részletes átgondolására invitálom az olvasót, amely során legf¿képpen a ¿hogyan¿ kérdés különböz¿ vetületeire keressük a válaszokat. Arra a kérdésre, hogy bármely hangszeres miért is szeret vagy szeretne Bachot játszani, szükséges-e választ adni?