Ami örök és ami mulandó

Kodolányi János, XX. századi magyar prózaíró ókori témájú tetralógiájának (Vízözön, Új ég, új föld, Az ég¿ csipkebokor, Én vagyok) mítoszkritikai bemutatását tartja kezében az olvasó. A disszertáció els¿ része (I-III. fejezet) a mitikus tetralógia keletkezésének biográfiai és m¿vel¿déstörténeti kontextusát ismerteti, a mítoszi világképpel és az univerzális hagyománnyal foglalkozik, ami a regények filozófiai keretét adja. Az irodalomtudomány mítoszkritika irányzata a megközelítés f¿ módszertani vezérfonala, egyik f¿ képvisel¿je a kanadai Northrop Frye, aki a nyugat-európai kultúrkör örököseként a görög¿zsidó¿keresztény mitológiát, az ebb¿l felfejthet¿ életfelfogást állította elmélete középpontjába. A második rész (IV-IX. fejezet) a négy regény interpretációja, melyek a mitikus alaptörténet parafrázisai. A mítoszregény m¿faja összeköt¿ híd régmúlt és jelen között, kiindulópontja, a mítosz adja a legnagyobb távlatot az emberi lét ábrázolásának. A let¿nt korok h¿seinek gondjai, az ¿ket foglalkoztató kérdések a XXI. századi befogadó számára sem érdektelenek, hiszen ezek a lét alapjaira vonatkoznak: honnan jöttünk, hová megyünk, van-e az életnek célja, ha igen, hogyan valósítható meg.