A vallási er¿források szerepe a szociális munkában,

Keresztényként, szociálismunkásként kutattam a vallási er¿forrás szerepét a szociális munkában. Kerestem azokat a lényegi elemeket, amivel a spiritualitás er¿forrásként jelenik meg a segít¿ hivatásban. Kinek fontos a spiritualitás, a megsegítettnek vagy a segít¿ hivatásban dolgozónak? Mi az, ami er¿forrásként használható a segít¿k és a megsegítettek lelkiegészségének védelmében? A spiritualitásra való igény ott lakozik sokakban független attól, hogy a segít¿ hivatás mely oldalán állnak, de vajon mi vihet¿ be ebb¿l a munkába? Kutatásom során a ¿hitazonos¿ egészségtudatos magatartást fejlesztésének lehet¿ségeit kerestem. Vajon megvéd-e a hit a lelki sebzetté válástól? Mi van, mikor a hit a segített oldalán jelenik meg és a problémáinak megoldásában számára fontos, hogy az jól illeszkedjen az a vallásos lelkiségéhez. A kliens és a segít¿ lelke is várja a megértést, a lehet¿séget, hogy meggyengülése, elesettsége idején onnan kapjon támaszt, ahonnan szomjúhozza azt. ¿A Gyógyítás conditio sine qua non-ja az ember megértése¿ (Abraham Maslow). Hiszem, ez az a lényegi elem, amivel már együtt m¿ködhetünk, ha együttm¿ködünk. S hitünkt¿l függetlenül ez a legtöbb, amit egymásnak adhatunk.