A szeizmikus módszer geotechnikai alkalmazásainak kritikai vizsgálata

A mérnöki feladatok jelent¿s részében a k¿zetek és talajok szerkezetének, mechanikai viselkedésének megismerése a cél, amelyhez a geofizikai módszerek közül a szeizmika áll a legközelebb, hiszen a vizsgált objektum tulajdonságait, valamint a szeizmikus hullámterjedés mechanizmusát ugyanazon anyagi jellemz¿k befolyásolják. A szeizmika, kilépve a rutinszer¿ nyersanyagkutatási alkalmazásokból az utóbbi években jelent¿s fejl¿désen ment keresztül, ezért a crosshole, downhole, szeizmikus tomográfia és felszíni hullámok kifejezések mára már a mérnökök fülében is ismer¿sen csengenek. Szerz¿ munkájában egyfajta korszer¿ szintézisüket adva elhelyezi a mérnökszeizmikus módszereket a terepi és a laboratóriumi geotechnikai eljárások között. A kritikai elemzés lényege annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy hogyan tud túllépni a szeizmika az egyszer¿ szerkezetkutatási feladatokon és ad egyre inkább in situ anyagjellemz¿ket is a k¿zetekkel és talajokkal foglalkozó gyakorlati szakemberek számára. A könyvben szerepl¿ esettanulmányok az egykori Eötvös Loránd Geofizikai Intézet Mérnökgeofizikai F¿osztályának tevékenységéhez kapcsolódnak.