A Lélek párbeszéde

A m¿vészet a lélek bens¿ párbeszéde. Ezek a versek és az ¿ket illusztráló festmények-rajzok ¿szinte vallomások és látomások, hangulatok s¿rítményei. Feldereng bennük a mennyország vágya. A verseket nem tekintem magaménak. Rímekben és ritmusokban elkészülve csorognak át rajtam a szavak, arra várva, hogy papírra írjam ¿ket. Fest¿ként m¿ködve átadom magam egy állapothalmaznak. Figyelem, hogyan alakítja magát a látvány, míg agyam kikapcsol, hogy utat törjenek az érzések. Ilyenkor csak a festmény él, ami szemeim el¿tt alakítja önmagát. Az ima mellett az alkotás az, amin keresztül közelebb szeretnék kerülni a Teremt¿höz. "Napokig nem volt nyitva a mennybolt" vagy "Istenbe lépj imakészen, fénymagas pár imakézen, fohászhosszú életszárnyon falatozzunk Imatájon". Az ihlet transzállapot, Istenközeli élmény. Alkotás közben, ugyanúgy mint versolvasás, festménynézés közben a lélek kifinomultabbá válik. Mindig érdekelt, hogy mi rejlik a megfogható valóság mögött. M¿vészetemmel igyekszem szebbé tenni a világot és megírni, megfesteni a megfoghatatlant, túlvilágit és a misztikus varázsvilágot.