A francia és orosz neoklasszikus csellóirodalom és metodikai háttere

A hangszerjáték fejl¿dése és a hangszeres irodalom alakulása között egy állandó organikus kapcsolatban áll fenn. Ez képezi a 2003-ban megírt doktori értekezés alapgondolatát. A vizsgálódás két nemzet csellóiskolájának kezdeti, nagy ív¿ fejl¿dését érinti, valamint az ennek nyomán a 20. század els¿ felében született szép számú kompozíciót. A Duport fivérek által a Conservatoire falai közt indított francia, valamint K. J. Davidov Szentpétervárott alapított orosz csellóiskolája kerül taglalásra. Debussy, Honegger, Sztravinszkij, Sosztakovics és Prokofjev alkotásainak elemzése a kor tükrében készült és részletesen feltüntet lehetséges játék- és el¿adás-technikai megoldásokat. M. Maréchal és M. Rosztropovics e korszak ösztönz¿ m¿vészeiként szerepelnek az értekezésben. A könyv szerz¿je a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zenem¿vészeti Intézetének csellótanáraként pedagógiai munkája során megtapasztalta, hogy a játék nehézségeit oldó, élénk el¿adói fantáziát, igényes technikai kivitelezést igényl¿ neoklasszikus csellókompozíciók rendkívül kedvez¿en befolyásolják a hangszertanulás már érettebb szakaszát.