A clausula rebus sic stantibus elvének továbbélése

Disszertációm az ókori és kora középkori (germán, római)kezdetekt¿l tekinti át a clausula rebus sic stantibus jogelv fejl¿dését, s közben a bevezet¿ részben feltett kérdésekre válaszol, valamint saját álláspontommal együtt igyekszik teljes és részletes képet nyújtani a princípium kés¿bb kialakult módozatairól, azok jellegzetességeir¿l és fejl¿désér¿l a hazai jogrendszerben. Kis mértékben a német, és bepillantásszer¿en a francia jogrend megoldásait is tartalmazza, amelynek segítségével további adaptációit ismerhetjük meg a jogelvnek.A clausula rebus sic stantibus jogelv elfogadott jelentése: ¿a dolgok jelenlegi állására vonatkozó záradék¿. Értelmében az ígéret csak addig kötelez, amíg a körülmények megegyeznek a szerz¿dés megkötésekor fennállókkal. A jogelv alkalmazásával a fél felbonthatja a megkötött szerz¿dést, amennyiben a szerz¿déskötés és a teljesítés között, illetve a teljesítés során bizonyos körülmények lényegesen megváltoztak. A XX. századi német és magyar magánjogban továbbél¿ elv a gazdasági lehetetlenülés, majd a bírósági szerz¿désmódosításként élt tovább a magánjogban.