Dinu Lipatti - egy legenda nyomában

Lipatti sz¿k két évtizednyi (1933¿1950) meteorikus karrierjével egyedülálló spirituális, emberi és m¿vészi jelenség. M¿vészi hagyatéka univerzális és mindmáig az el¿adói diskurzus él¿ szerepl¿je. A román zongoraiskola képvisel¿jeként - a Chopin¿Diemer¿Cortot örökség beolvasztásán keresztül, majd a genfi konzervatórium tanáraként - egy olyan univerzális pianisztikai áramlatba kapcsolódik, melyet Liszt Ferenc indított útjára a XIX. században. Míg a tanulmány els¿ részében a hangfelvétel-hagyaték kerül elemzésre - a zenei szöveg és el¿adói tradíciók keresztmetszetében - a Lipatti-hangvétel, stilisztikai mez¿ meghatározása céljából, a második fejezetben a zeneszerz¿nek az utókor szemében kevésbé ismert képe kerül el¿térbe. Komponistaként a román nemzeti zenei gyökerek és kora modern stílusirányzatainak ¿ neoklasszikus, expresszionista, impresszionista ¿ szintézisére törekedett. A vizsgálódás és elemzés módszertana mindvégig a gyakorlati zenélés nyelvi és fogalmi eszköztárának szempontrendszerében gyökerezik, ezt a szemszöget tükrözi.